Osho : Agyagmécsesek

Az ember teljesen egyedül van. Sötétségben. Támasz nélkül. Nincs biztonságban és fél. S ez az igazi aggodalma. Az út, hogy megszabaduljon ettől, a vallás. A vallás alapvetően a félelemnélküliségben működés útja.

De a vallások, legalábbis amiket annak hívnak, leginkább a félelemnélküliségtől tartanak. Az ő támaszuk és életük maga a "félelem" az emberek szívében.

A félelem az ő táplálékuk és életük. A félelemnélküliség pedig az életük vége. Az emberekben levő félelem kiaknázása jó üzlet, s ebben nem is maradtak le, talán ők vannak legelöl. A félelem fenntartásával léteznek a természetfölötti lények, s a félelem fenntartásával létezik a vallások istene is. A természetfölötti lényeg s a félelem támogatásával csupán fenyegették az embereket, de mégis, ez sose volt több mint egy játék saját örömükre. De a félelmen alapuló Isten azonnal megölte az emberiséget. A játék nagyon drága volt. Az élet belegabajodott a félelem hálójába, s hogy lehetne öröm itt, ahol csak félelem és félelem van? Hogy lehetne itt szeretet? Hogy lehetne itt béke? Hogy lehetne itt igazság? Az öröm a félelemnélküliségből sarjad. A félelem halál. A félelemnélküliség az örök élet.

Azt, hogy a természetfölötti lények félelmen élnek, meglehet érteni, de hogy Isten is azon élne, az nagyon helytelen.

És ha Isten is félelmen él, akkor nincs semmi lehetőség kikerülni a természetfeletti lények szorításából.

Én azt mondom: "Istennek nincs semmi kapcsolata a félelemmel. Teljesen bizonyos, hogy Isten neve alatt valaki más használja ki a félelmet."

A vallás nem a vallásos emberek kezében van. Ahogy mondani szokták, ha egy igazságot felfedeznek, a Sátán teszi rá először a kezét. A lelkek, akik a vallásokat létrehozták, és akik továbbviszik az üzletet, nem csak hogy különbözőek, de alapjaiban ellentétesek velük. A vallás mindig is az ellenségeinek a kezében volt, és ha ezt a tényt nem ismerjük fel amíg még van idő, az emberiség jövője se jó, se üdvözlésre méltó nem lesz.

A vallást nem a vallástalanoktól kell megmenteni, hanem az úgynevezett vallásos emberektől, és kétség kívül ez a nehezebb és problémásabb munka.

Mindaddig, amíg a vallás a félelmen alapul, addig nem lehet valódi vallás. Isten alapja a szeretet. Istennek nincs békéje a félelemben. Az embernek a szeretet Istene kell.

Nincs más út Istenhez, kivéve a szeretet. A félelem nem csak rossz, de gyilkos is, mert ahol félelem van, ott gyűlölet is, ahol félelem van, ott a szeretet lehetetlen.

A vallás a félelmen akart megélni, és így aztán a temploma fokozatosan megrogyott. A templomok a szeretetért vannak. Lehetetlen hogy a félelemnek templomai legyenek. A félelemnek nincsenek templomai, csak börtönei. Kérdezem: "A vallások templomai templomok vagy börtönök?"

Ha a vallás félelem, a templomok börtönök lesznek. Ha a vallás félelem, Isten maga nem lehet más, mint a Börtönök Vezérigazgatója.

Mi a vallás? A félelem a bűntől? a büntetéstől? a pokoltól? Vagy mohóság? a jó cselekedetekre, a jutalomra vagy a mennyre?

Nem. A vallás se nem félelem, se nem mohóság. A mohóság csak a félelem egyik oldala.

A vallás félelemnélküliség. A vallás szabadság minden félelemtől.

Van egy régi eset. Két fivér élt egy városban. Ők voltak a leggazdagabbak ebbe a városban. Talán úgy hívták a várost, hogy "Sötétség Városa". Az idősebb testvér nagyon vallásos volt. Naponta rendszeresen eljárt a templomba. Adományozott és jókat cselekedett. Vallásos előadásokat és vitákat hallgatott. Csak a jó emberek és szentek társaságában szeretett lenni. Szentek gyülekezete volt a házuk minden egyes nap. Istenre és a szentekre fordított figyelme miatt a mennyország várt rá a másvilágon. Legalábbis ezt mondták neki a jó emberek és a szentek, és ez volt írva a szentírásokban is, mivel azok a szentírások is ugyan ilyen jó emberek és szentek által keletkeztek. Egyik kezével folyton a vagyonát gyarapította, a másikkal jótékonykodott s jókat cselekedett. A mennyországot nem lehet elérni jótékonykodások nélkül. Nincs vagyon kizsákmányolás nélkül. A vagyon a vallás ellentétjéből van, s a vallás a vagyonból. Ő kizsákmányolt másokat, a jó emberek és szentek pedig kizsákmányolták őt, és a kizsákmányolók mindig a jóbarátok voltak. De folyton szégyenkezett az öccse miatt. Nem volt jó a pénzgyűjtésben, és hasonlóképp nem volt jó a vallásosságban sem. A viselkedése tele volt szeretettel és igazsággal, az ő isten kereséséből alakult ki. Így aztán, se templomba nem járt, se az A, B, C szentírásokat se ismerte. A hozzáállása nagyon is szégyellni való volt, és a túlvilági bankszámlája is teljesen üresen maradt.

Kerülte a jó embereket és a szenteket, ahogy az emberek a fertőző betegeket kerülik. Ha egy szent belépett a házukba az egyik kapun, ő kiment a másikon. A vallásos testvér kérte a szenteket, hogy változtassák meg a szívét vallástalan öccsének. De erre csak akkor lehetett volna esély, ha a szentek közelében marad. De ő sose maradt. Egy nap azonban egy híres, nagy szent jött hozzájuk. Nincs ki megmondhatná, hány vallástalan embert változtatott vallásossá. Szakértője volt a békítés, a meggyőzés, a fenyegetés és a megosztás elméleteinek. Az emberek vallásossá tétele volt a szakmája. Máskülönben a vallás már réges-régen eltűnt volna. Mikor az idősebb testvér elismételte a kérését neki is, azt válaszolta: "Ne aggódj. Most aztán bajban lesz az a bolond. Látom magam előtt, ahogy emlékezni fog Istenre. És amit ígérek, azt mindig teljesítem." Fogta a sétapálcáját és elkísérte az idősebb testvért. A múltban birkózó volt, de később a szentséget jobb szakmának találta, mint a birkózást, így szenté vált. Érkezése után azonnal megragadta a fiatalabb testvért. A fiatalember nem értett semmit az egészből. Teljesen elnémult meglepetésében. Csak annyit tudott kinyögni: "Uram, mi ez?" Mire a szent ezt mondta: "A szív megváltoztatása."

A fiatalember nevetett és azt mondta: "Na de kérem, tegye ezt félre. Ez a módja a szív megváltoztatásának? Legyen óvatosabb, még sérülést okoz a testemen!" A szent azt válaszolta: "Mi nem hiszünk a testben, mi Istenben hiszünk. Mondd ki hogy 'Ram', és akkor egyedül elengedünk. Máskülönben nálamnál senki rosszabbat nem találhatsz." A szent nagyon bőkezű volt, úgyhogy a fiatalember érdekében elment egészen a veréséig. A fiatalember azt mondta: "Miféle kapcsolat van a félelem és Isten között? És Istennek mióta van neve? Nem fogom azt mondani, hogy 'Ram' vagy mi, akár élek vagy halok.", majd lelökte magáról a szentet. Miután az a földre esett, felkiáltott: "Csodálatos, csodálatos!!! Kimondtad, amit ki kellett mondanod! Még akkor is, ha azt mondtad, "Nem fogom azt mondani, hogy Ram", kimondtad a nevét!' A báty nagyon dühös volt testvérére, mert feldöntötte a szentet, viszont a szenttel nagyon is elégedett volt. Rávette az ateista öccsét, hogy kiejtse Isten nevét. 'Ram' névnek akkor az áldása, hogy akár csak egyszer is, véletlenül kiejtve, eljuttatja a személyt az élet tengerén túlra. Aznap vígságot rendezett az egész városban. Végül is, a testvére vallásossá lett!