Osho : Agyagmécsesek

Vallás, vallás, vallás. Mennyi sok szó esik a vallásról, és mi az eredménye?
Bárkit is hallok, csak a szentiratokat idézi. De hol van az eredmény?
Az embert folyamatosan húzza lefelé a fájdalom és a szenvedés, miközben egyre csak ismételgeti a megszámlálhatatlan alapelveit.
Az élet egyre inkább csúszik az animalizmus felé, s mégis változatlanul fejet hajtunk a templomok kövezetén.
Annyira elmerülünk a szavakban, az élettelen szavakban, hogy szinte már elveszítettük az erőnket az igazság meglátására.
Az elménk annyira kötődik a szentiratokhoz, hogy elveszítettük erőnket önmagunk önálló felfedezéséhez.
És talán ugyanemiatt egy áthidalhatatlan szakadék tátong gondolataink és cselekedeteink között.
S talán ugyanemiatt, továbbra is épp ellentétesen élünk, mint ahogyan szeretnénk, és ezt az ellentmondást csodák csodája, még csak észre se vesszük!
Hát nem lettünk vakokká miközben ép a szemünk?
Ahogy mindezen tűnődtem, azt találtam, hogy pont azok az igazságok húznak le bennünket ilyen önellentmondásos állapotba, amiket nem saját magunk fedeztünk fel.
Az igazság, ha mi magunk találjuk meg, szabadsághoz vezet, s ha nem saját felfedezésünk, csak még szorosabb kötelékeket ad. Nincs nagyobb hamisság, mint a tanított igazságok, és az efféle kölcsönzött igazságok teremtik az élet legproblémásabb ellentmondásait.

Egy hegyi fogadóban tartottak egy papagájt. A papagáj éjjel-nappal csak ismételgette amit a gazdájától hallott. Mindig ezt mondogatta: "Szabadság, szabadság, szabadság." Egyszer egy utazót, aki első alkalommal érkezett a fogadóba, mélyen megérintették legbelül a szavak, amelyeket a papagáj ismételgetett. Az országa szabadságáért vívott küzdelemben többször is letartóztatták, és mikor a papagáj azt mondta: "Szabadság, szabadság, szabadság", a hegyek csendjét megtörve, a szívében visszhangzottak szavai. Visszaemlékezett fogvatartásának napjaira, s hogy ugyan így sírt belül a saját lénye: "Szabadság, szabadság, szabadság." Mikor eljött az éjszaka, az utazó felkelt és megpróbálta kiengedni a szabadság után vágyódó papagájt. Az utazó megpróbálta kivenni a kalitkából a madarat, de az nem volt hajlandó kijönni. Épp ellenkezőleg, a kalitka rácsába kapaszkodva még hangosabban kiáltozta: "Szabadság, szabadság, szabadság!" Az utazónak végül nagy nehézségek árán sikerült kivenni. Szabadon engedte az ég felé, majd gyorsan aludni tért. Ám reggel mikor felkelt, a papagájt újra a kalitkájában találta, ahogy egyre sírt: "Szabadság, szabadság, szabadság."