Egy gyerek megkérdezett: "Olyan szeretnék lenni, mint Buddha. Meg tudod mutatni nekem az utat, hogy elérjem az ideálomat?" Az a gyerek nagyon idős volt. Legalább hatvan tavaszt látott már. De az, aki valaki más bőrébe szeretne bújni, az még mindig gyerek és nem vált felnőtté. Talán nem az a felnőttség jele egy ember számára, hogy ahelyett, hogy olyanná akarna lenni, mint valaki más, olyan szeretne lenni mint önmaga? És egyáltalán, ha valaki valaki mássá szeretne válni, válhat-e valaha is azzá? Mindannyian csak önmagunk lehetünk. Lehetetlen másvalakivé válnunk.
Nevethetsz azon, hogy fiúnak hívtam azt az öregembert. De ha belegondolsz, inkább sírni fogsz, nem nevetni, mert rá fogsz jönni, hogy ez a gyerekes mentalitás még benned is ott van. Te talán nem akarsz olyanná lenni, mint másvalaki? Megvan benned a bátorság és érettség, hogy csak önmagad legyél? Ha mindenki felnőtt, akkor a másokat követés kérdése fel sem merül. Ez az egész talán nem azért van, mert ez a gyerekes mentalitás, hogy vannak a követők és a vezér, a tanítvány és a tanár, valósággá vált? És emlékezz rá, hogy az az intellektus, ami követni akar, nem csak hogy éretlen, de vak is.
Mint mondtam annak az öregfiúnak?
Azt mondtam: "Barátom, az, aki olyanná akar válni, mint valaki más, az elveszíti önmagát. Minden mag önmagában hordja a saját fáját, s csakúgy minden ember. Nincs más út a létezésre, mint önmagunknak lenni. Ebben a próbálkozásban, hogy valaki mássá válj, csupán annak a lehetősége van meg, hogy majd nem leszel azzá, akivé lehettél volna. Találd meg, hogy te ki vagy, a fejlődés útja ennek kibontakoztatásában rejlik. Ezen kívül nincs szükség semmiféle ideálra senki számára. Az ideálok nevében az emberek letérnek az önfejlesztés útjáról, és sehová se érnek el. Öngyilkosságokat látok az ideálok köpenyében, mert ott csak az öngyilkosság lehetséges. Mit mást tehetnék amikor valaki mássá kell válnom? Megölöm a saját lényemet, elnyomom magamat, utálni fogom önmagamat. Így csak az öngyilkosság lehetséges és a képmutatás, álszentség, mert az egész csak színjátszás lesz, hogy azt mutassam, ami nem vagyok. Amint ez a dualitás kifejlődik valakiben, bejön a képmutatás. Bármikor is ön-ellentmondás van a személyiségben, akkor hamisság is van, vallástalanság – és ez természetes, hogy egy ilyen természetellenes kísérlet fájdalommal jár, aggódással és bűnbánattal. Ilyen feszültségben az élet pokollá válik. Kivéve a valódi, önmagából megszületett igazságot, önmagából megszületett képességeket, és az ebből megszülető önfegyelmet – ami úgy követi azt, mint az árnyék –, minden más az embert csúnyává és deformálttá teszi.
Az ideálok és szabályok keretei, amiket kívülről veszünk magunkra, öngyilkossághoz vezetnek. Ezért én azt mondom: "Keresd magadat és találd meg magadat. Isten ajtajában csak azokat üdvözlik, akik megtalálták önmagukat. Azon a kapun keresztül a valódi Ráma átléphet, de a Ráma-játék1 Rámája nem tud. Bármikor is valaki külső ideálok által inspirálva szeretné megformázni önmagát, úgy viselkedik mint a Ráma-játék Rámája. Az lényegtelen, hogy valaki sikeresebb-e ebben vagy kevésbé. De aki sikeresebb, az lesz az út végén távolabb önmagától. A Ráma-játék sikere valójában a lényed kudarca. Ráma, Buddha vagy Mahavir nem hordható köpenyként, és bárki is ölti magára őket, a lénye híján lesz zenének, függetlenségnek, szépségnek, igazságnak. Isten ugyan olyan elbánást fog adni neki, mint Smarta királya adott annak az embernek, aki annyira elszánt volt a fülemüle énekének utánzásában, hogy elfelejtette az emberi hangját. Nagyon híres ember volt és messze földről látogatták, hogy hallhassák őt. A király előtt is be akarta mutatni a képességét. Nagy nehézségek után engedélyt kapott, hogy megjelenjen előtte. Azt gondolta, hogy a király dicsérni fogja és majd megjutalmazza. Ez a várakozása nem is volt alaptalan, a másoktól kapott dicséretek és ajándékok után. De mit mondott neki a király? Azt mondta a király: "Jóuram, hallottam én már igazi fülemülét énekelni, azt vártam tőled, hogy nem a fülemülék dalát fogod elhozni nekem, hanem azokat a dalokat, amik benned születtek meg. A fülemülék énekéhez elegendőek a fülemülék. Menj és hozd létre a saját dalaidat, és amikor készen vagy, gyere el hozzám. Örömmel foglak látni és a jutalmam is meglesz számodra."
Bizonyosan, az élet nem arra való, hogy másokat utánozzunk, hanem hogy azt a fát gondozzuk, aminek a magja bennünk lett elrejtve. Az élet sohasem utánzás, hanem egy kreatív teremtés.
1Ráma-líla: Ráma történetét elmesélő színjáték (Rámájana)
Szólj hozzá!