Az egyik isten hívői ledöntötték a másik istenének bálványait. Igazság szerint ebben semmi új sincs. Ez mindig is így történt. Nem csak az emberek rivalizálnak egymással, de az isteneik is. Tulajdonképpen az ember által kreált istenek nem különbözhetnek túlságosan attól, amik ők maguk. Az egyik templom szemben áll a másikkal, mert az egyik ember szemben áll a másikkal. Az egyik szentírás a másik ellensége, mert az egyik ember a másik ellensége. Amilyen az ember, olyan a vallása. Ahol az ember van, ott van az Istene is. Így aztán, a vallások, ahelyett, hogy előmozdítanák a barátságokat, a bolondok rivalizálását szolgálják, és a helyett, hogy megtöltenék a világot szeretettel, csak az ellenség mérgével és viszálykodással töltötték meg. Éppen hazaértem, miután hallottam a bálványrombolásról a híreket, mikor néhányan azok közül, akiknek a bálványát összetörték, eljöttek hozzám. Tele voltak nyílt, őszinte dühvel. Jóllehet, semmilyen harag se jó, ők mégis azt mondták a haragjuk valódi, és ha csak le nem döntik az ellenségük templomait, ők nem nyughatnak. Ez a vallásuk megmentésének a kérdése. Amikor elkezdtem nevetni, meglepődtek. Ez bizony nem a nevetés ideje volt. Ők nagyon komolyak voltak és az ő szemükben semmi se lehetett volna komolyabb dolog a vallásuk elleni támadásnál! Megkérdeztem ezeket a barátokat: "Ismeritek a Sátán nyelvét?" Egyikőjük megkérdezte: "Miféle nyelv az?" Ők a szentírások nyelvét értették, nem a Sátánét. Jóllehet, a Sátán nyelvének megismerése nélkül a szentírások maguk válnak a Sátán szentírásaivá.
Elmondtam nekik egy történetet:
Egy kis hajó haladt egy távoli föld felé. Az utazók között ült egy szegény koldus is. Néhány csíntalan utas minden féle módon ugratta a koldust. Mikor hozzákészülődött az esti imájához, úgy gondolták hogy akkor úgyse tesz majd semmit, és elkezdték cipőkkel verni a fejét. Ő az imájában volt és a szeretetének a könnyei kicsordultak a szeméből. Ekkor egy hang jött az égből: "Kedvesem, ha azt mondod, én felborítom a csónakot." Erre az őt verő emberek megijedtek és idegesek lettek. Más utazók is nagyon nyugtalanná váltak. A szórakozás drágává vált hirtelen. Mindannyian a koldus lábai elé vetették magukat és sűrűn bocsánatot kértek. Mikor a koldus az imája végéhez ért, felkelt és ezt mondta az embereknek: "Ne aggódjatok." Felemelte a tekintetét az égre és azt mondta: "Drága Istenem, a Sátánnak miféle nyelvén beszélsz te? Ha a felborítás játékát akarod játszani, fordíts ezeknek az embereknek az értelmén. Mi haszna lenne a hajó felfordításának?" Ismét szólt az égi hang: "Nagyon elégedett vagyok. Jól felismerted a tényt. Az előbbi hang nem az enyém volt. Aki felismeri a Sátán hangját, az felismeri az én hangomat is.
Szólj hozzá!