Mi az igazság keresésének legalapvetőbb összetevője?
A bátorság – bátorság önmagunk valóságának a megismerésére. Annak ismerni önmagunkat, akik vagyunk, ez a legalapvetőbb. Ez nagyon nehéz. De e nélkül nem lehet az igazságot elérni. Mi nagyobb vezeklés, mint felfedni önmagunkat, takarók nélkül, csupaszon. De ezt az árat mindenkinek meg kell fizetnie, aki el akarja érni az igazságot. Csak onnantól kezdődhet az ember vágya az igazság után. Igaznak lenni önmagunkhoz, ez maga az igazság iránti intenzív szomjúság manifesztációja. Hogy tudna az, aki a hamisság partjához köti a csónakját, átevezni az igazság tengerén? A hamisság partjait fel kell adni. Az a part maga az akadály az igazsághoz való eljutásban. Maga a part a fogság. Igaz, az a part biztonságos, de a biztonság utáni vágy a hamisság erődítménye. Az igazsághoz vezető úton nem szeretheted a biztonságot. Ugyanakkor legyőzhetetlen bátorságra van szükség az ismeretlen felfedezéséhez. Akinek nincs meg a bátorsága a veszélyhez, az nem fedezheti fel az ismeretlent. A bizonytalanság érzésének elfogadása nélkül senki se dobhatja el a hamis védelmeit, s nem lehet szabad azoktól a konvencióktól, amelyeket a biztonsága érdekében vett magára. Talán nem a biztonság kedvéért mutatjuk magunkat másnak, mint akik vagyunk? Ezek az önbecsapások talán nem a mi saját terveink a biztonságunk érdekében? Mert mi is a mi civilizációnk és kultúránk? A büszke alázatosnak látszik, a fösvény úgy néz ki mint aki lemondó, a számító ajándékokkal halmoz el, a gyilkos a nem-ártás álcája mögé bújik, és a gyűlölettel teli elmék a szeretet nyelvéről beszélnek. Az önbecsapás nagyon egyszerű. Mikor volt a színészkedés nehéz? A piacon a jó kinézetű játékokat mindig olcsón adják, de jó észben tartani, hogy az a vásár, ami olcsónak látszik elsőre, mindig drágának bizonyul hosszú távon. Az igazság s köztük egy áthidalhatatlan öböl jön létre, mert a lelkük mindig félni fog a takarók elvesztésétől. így aztán mindig rejtegetni fogják magukat: takarók a takarókon, maszkok a maszkokon. A hamisság sosem jön egyedül, a seregei is jönnek a védelme érdekében. A hamisságnak és a félelemnek ez a hálója annyira kiterjedt lehet, hogy lehetetlenné válik hogy észrevegyük saját magunkon. És hogy lehetne, hogy egy személy, aki szenved a mesterséges álarcainak elvesztésének a félelmétől, erőt gyűjtsön az igazság edényének felfedéséhez? Azt az erőt csak az önmagunk felfedésének bátorságából meríthetjük. A félelem teli tudat az igazság látomásának az ellensége. Ki a barátja ennek az útnak? A félelemnélküliség a barátja, és a félelemnélküli tudatot csak az éri el, aki teljesen meghajol az igazság előtt, s szabaddá válik a félelemtől. A félelem csak növekszik önmagunk takargatásával, s erőtlenné válik tőle a lélek. De ha engeded felfedezni magadat és hagyod meglátni, akkor a félelem eloszlik ennek a megismerésnek a fényében, és az erő számos más forrását fedezheted fel magadban. Ez az, amit én bátorságnak hívok, az erőt, hogy leleplezd és megismerd önmagad – ez a bátorság. Ez elkerülhetetlen az igazság eléréséhez. Ez az első lépés Brahma felé. Van egy nagyon érdekes történet:
Egy fiatal ember Haridrumat Gautam rishi remetelakjához ért. Meg akarta ismerni az igazságot. Brahma megismerésének a vágya élt benne. A rishi lábaira helyezte a fejét és azt mondta: "Ó, Tanító, az igazság keresése hozott ide. Légy kedves velem és tanítsd meg nekem Brahma tudását. Vak vagyok és a fényt akarom." Ennek a fiatalembernek Satyakama volt a neve. A rishi megkérdezte őt: "Fiam, mi a te gotrád1? Ki a te apád? Mi az ő neve?" Ez a fiatalember nem tudott semmit az apjáról. És nem ismerte a gotráját sem. Elment az anyjához, megkérdezte őt és visszatért. S amit az anyja mondott neki, azt elismételte a rishinek. Azt mondta: "Ó! Istenem! Én nem ismerem a gotrámat. Sem az apámat nem ismerem. Az anyám se tudja, ki volt az apám. Megkérdeztem őt, s azt mondta, fiatalabb éveivel sok tekintélyes férfival játszott és örömöt szerzett nekik. Nem tudja, kitől születtem. Az anyámat Jabalinak hívják. Ezért lettem én Satyakama Jabal. Ez az, amire megkért, hogy mondjam el neked is." Haridrumatot nagyon megérintette ez az egyszerű történet. Átölelte a fiút és azt mondta: "Kedvesem, te bizonyosan brahmin vagy. Ekkora hit az igazságban a brahminság jele. Te bizonyosan megtalálod Brahmát, mert annak akinek megvan a bátorsága igaznak lenni önmagával szemben, azt az igazság maga fogja keresni a kapui előtt."
1gotra: olyan társadalmi csoportok, amelyek közös ősöktől erednek. Tagjaik arra törekszenek, hogy isteni ősszülőkig vezessék vissza az eredetüket.
Szólj hozzá!